Köszönöm szépen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm a meghívást erre a Konferenciára!

Valóban úgy van, ahogy Rajcsányi úrral beszéltünk erről az imént, ahogyan azt a felvezetőben is említette: személyes elkötelezettségem van a civil ügyek iránt.

Fontosnak tartom a civil szervezetek közreműködését a katasztrófavédelemben. És minden más olyan tevékenységben, ami az emberek biztonságát és megóvását jelenti. Ez az elkötelezettség valóban közrejátszott abban, hogy ez az első olyan nyilvános szereplés, amelyet belügyminiszterként szélesebb nyilvánosság előtt teszek. Ehhez hozzájárult egyébként az is, hogy a kormány tegnap tette le az esküt, és viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a beiktatásomra sor került.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Magyar Köztársaság biztonsága, ezen belül nemzeti értékeinknek és alkotmányos rendjüknek megóvása, az állampolgárok életének és vagyonának szavatolása, természeti vagy ipari katasztrófák esetén is össznemzeti ügy. E céloknak pártérdekektől és ideológiáktól mentes sikeres megvalósítása az állam és a civil társadalom összehangolt erőfeszítésein alapul.

Fontosnak és természetesnek tartom, hogy a félelem nélküli élet szavatolásában az állampolgárok közösségei, a civil szervezetek aktívan részt vegyenek. Örömömre szolgál, hogy a tegnap hivatalba lépett új kormány belügyminisztereként találkozhatom önökkel, a Gyors Újrakezdésért Alapítvány által rendezett Nemzetközi Konferencián.

Külföldi és hazai szakemberek vannak itt jelen, és tanácskoznak, dolgoznak annak érdekében, hogy áttekintsék a nem kormányzati szervek szerepét a katasztrófavédelemben és a segítségnyújtásban, és megvitassák azokat a feltételeket, azokat a konkrétumokat, amelyekkel ennek a hatékonysága növelhető.

Magyarország számára rendkívül fontosak azok a szempontok és tapasztalatok, amelyeket a konferencia külföldi résztvevői tolmácsolnak az Európai Unió, az ENSZ, a Délkelet-európai Stabilitási Paktum vagy az egyes országok katasztrófavédelmi szervezeteinek képviseletében.
Az elmúlt fél órában lehetőségem volt a külföldi szakértőkkel és tisztségviselőkkel röviden szót váltani azokról a feladatokról, amelyekkel mindannyiunknak szembe kell nézni, amikor katasztrófahelyzettel állunk szemben. Szóba kerültek azok a módszerek, amelyek az évek során kialakított és időről időre az újabb követelményeknek megfelelő fejlesztésre, módosításra kerülő mechanizmusok rendszere, különböző eljárások, amelyekkel más országok felkészültek a katasztrófák elhárítására. Természetesen arra is, hogy a bekövetkezett katasztrófáknak enyhítsék a következményeit.

Egybehangzó álláspontként alakult ki — és én ezt jó szívvel megerősítettem —, hogy a katasztrófavédelemben eddig szerzett tapasztalatok fényében szükséges a nem kormányzati szervezetek erőteljesebb bevonása, a velük való szélesebb együttműködés, a közös tevékenység erősítése a katasztrófavédelemben.

Ennek az együttműködésnek a hatékonyságát célszerű a nem kormányzati szervek tevékenységének koordinálása révén is növelni. Ez a koordináció az állammal való együttműködés meghatározott feladatain túl elsődlegesen a civil szervezetek, a civil szféra segítségével kell, hogy megvalósuljon. Olyan civil szervezetekével, amelyek rendelkeznek a szükséges stratégiai szemléletmóddal, ismeretekkel, technikai adottságokkal, annak érdekében, hogy elősegítsék a rendelkezésre álló erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását, úgy a segítségnyújtásban, mint a felkészülésben és a megelőzésben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az újonnan megalakult kormány a feladatok ellátásához erős és független, önálló döntésekre képes partnereket lát a civil szervezetekben. A jól működő demokráciának egyik alapvető jellemzője, hogy segíti létrejönni, kiteljesedni az emberek önszerveződését, a helyi és szélesebb közösségek civil tevékenységét, a demokratikus civil társadalmat. Kormányunk ebben a felfogásban kíván cselekedni. Úgy vélem, hogy ez a megközelítés, a fenti alapelv érvényesítése kellő feltétele, és egyúttal garanciája a civil szervezetek szélesebb körű bevonásának a katasztrófavédelem terén is.

Magyarországon a katasztrófavédelemben a kormányzati szervek mellett rendkívül fontos feladatok hárulnak az önkormányzatokra is. Minden helyi vagy regionális katasztrófa esetén a mentési munkálatok elsődleges irányítása az érintett önkormányzatok feladata. Mód van arra, hogy az önkormányzatok összefogjanak, közösen lépjenek fel nagyobb katasztrófák kezelésében, és a lakosságot fenyegető veszélyek elhárításában.

Tevékenységüket azonban akkor tudják sikeresen végezni, hogyha megfelelő szakmai munkával felkészülnek erre. Gondosan kialakítják katasztrófavédelmi terveiket, felmérik az erőforrásokat, és folyamatosan, megfelelő képzésben részesítik azokat a munkatársakat, akik az elhárításban részt vesznek. Ez az a terület, ahol teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzatok tevékenységüket csak akkor tudják maradéktalanul ellátni, hogyha élvezik a lakosság támogatását, kialakították az ehhez szükséges bizalmi szintet és kapcsolatrendszert, és együttműködnek azokkal a civil szervezetekkel, amelyek ebben képesek és hajlandóak együttműködni.

A lakosságot fel kell készíteni a katasztrófavédelemre, amihez megfelelő eszközök, eljárások, információ és rendszeres képzés szükséges. Én jól emlékszem arra, amikor a legutóbb nagy árvíz idején szükségesnek mutatkozott egy olyan döntés, hogy egy faluból ki kell költöztetni az embereket, mert veszélyben vannak. Az emberek azonban nem akarták elhagyni az értékeiket, nem akarták otthagyni a házukat. A hatóság nehéz helyzetben volt, mert nem akart természetesen erőszakot alkalmazni, de az ő szakmai megítélésük szerint mégiscsak szükség volt arra, hogy az emberek kiköltözzenek a faluból. Egy ilyen helyzetre, én azt gondolom, hogy úgy lehet jól fölkészülni, hogyha előzetesen a lakosságot is fölkészítik arra, hogy egy ilyen helyzetben mi a teendő. Erre nagyon jók és alkalmasak a civil szervezetek, hogy e tekintetben is közvetlen kontaktust alakítsanak ki az emberekkel, és megpróbálják őket meggyőzni arról, hogy a saját érdekeik felismerésében milyen gondolkodásra és milyen magatartásra van szükség. Hiszen természetesen a katasztrófavédelmi mentési parancsnok dolga az, hogy felelősen döntést hozzon az emberi élet és az értékek védelme érdekében. Ezzel a példával, amire én jól visszaemlékszem az elmúlt időszakból, csak azt szerettem volna megerősíteni, hogy én kitűnőnek, alkalmasnak tartom arra a civil szervezetek munkáját, tevékenységét, hogy ebben segítséget nyújtsanak, és előbbre lépjünk.

Az eddig elmondottakat szeretném kiegészíteni két elemmel, amelyet az önkormányzatokra vonatkozóan mondtam: az egyik kiegészítés egy elvi megállapítás, és a személyes meggyőződésem is, a másik pedig egy gyakorlati és nélkülözhetetlen, a feladat megemlítése.

Az elvi álláspont. Meggyőződésem, az önkormányzatiság elvének maradéktalan érvényre juttatása kulcsfontosságú egy demokratikus társadalomban, és valóban ez szolgálja jól az emberek és a helyi közösségek érdekeit.

Ami a gyakorlati kérdést illeti, ezt egyúttal kapcsolatba kell hozzam azzal a reményteljes és a megvalósuláshoz egyre közelebb kerülő folyamattal, amely Magyarországnak az Európai Unióba történő belépését jelenti. Erőteljesen és az eddigieknél hatékonyabban kívánom folytatni a közigazgatás reformját, a magyar közigazgatási rendszernek a kor, az Európai Unió követelményeihez való igazítását. Ezen belül feltétlenül sort kell keríteni a regionális önkormányzati rendszer kialakítására. És remélem, hogy országunk csatlakozását követően, rövid időn belül, legkorábban megítélésem szerint 2006-ban sor kerülhet az első regionális önkormányzati választásokra Magyarországon. A katasztrófavédelem szempontjából a régiók megjelenése, és tevékenységük, működési mechanizmusuk kialakulása nyilvánvalóan új feladatokat és szemléletmódot jelent, amelyre a kormánynak, az önkormányzatoknak, és a civil szervezeteknek - meggyőződésem szerint - közösen célszerű felkészülniük és reagálniuk. E tekintetben is érdemes az Európai Unió országaiban és az Egyesült Államokban már általánosan elfogadott és a gyakorlatban alkalmazott integrált rendszer és projekt szemléletű megközelítést alkalmazni.

Összhangban az Európai Unió meghirdetett céljával a magyar katasztrófavédelem természetes célja az emberek, a környezet és az anyagi javak jobb védelme természeti és más katasztrófák idején. Ez nemcsak a hazai területet érinti, hanem a környező országokat is, ahol folyóink erednek, és ahová tőlünk érkeznek. Természetes tehát, hogy részt veszünk a nemzetközi katasztrófavédelmi akciókban, humanitárius segítségnyújtásban. E vonatkozásban nyilvánvalóan ismét előtérbe kerül a nem kormányzati szervezetek és a kormány együttműködése. Örömmel támogatom tehát azt a törekvést, ami ezen a konferencián is nyilvánvalóvá vált, vagyis azt, hogy a határokon átívelő regionalitást célzó erőfeszítések és ezt szervező alapítvány tevékenysége is hangsúlyt kapott, ezt jónak és támogatandónak tartom.

Magyarország főleg a szomszédoktól is függő vízrendszere, nyitott természeti határai és központi fekvése miatt alapvetően érdekelt a regionális együttműködésben. Abban is érdekeltek vagyunk, hogy a szomszédoknál e területen rend legyen, aminek elősegítésére, ismét csak érdemes követni a nemzetközi szakembereinknek a konferencián elhangzott ajánlásait.

Közösen ki kell dolgozni nemzetközi szabályokat, szabványokat, regionális monitoring rendszert, és alkalmazni kell ezeket. Közös gyakorlatot kell tartani, elő kell segíteni országaink civil szerveződéseinek együttműködését. Sorolhatnám a feladatokat tovább is. Egy szóval erősíteni kell a regionális együttműködést a katasztrófavédelem és a segítségnyújtás területén is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy még egy gondolatkörrel foglalkozzam. Meggyőződésem, hogy a katasztrófavédelemben kulcsfontosságú a megelőzés, a felkészülés. Ezt követi a reagáló képesség folyamatos erősítése és karbantartása, majd az esetlegesen bekövetkező károk minimálisra csökkentése, azok enyhítése. Akkor van igazán esélyünk a katasztrófák lehető legkisebb mértékű károkkal és sérülésekkel való túlélésére, ha összhangot teremtünk a kormányzati előkészületek és a nem kormányzati szervezetek képességei, erőforrásai és tevékenységei között. Ha mindannyian fel vagyunk készülve a kialakított szabályok és eljárások alkalmazására személyes és közvetlen környezetünkben. Erősíteni kell a kockázatok és a sebezhetőség felmérésén és értékelésén alapuló tervezést, és felkészülést a magyar katasztrófavédelemben az EU által kidolgozott értékelési módok, módszerek, eljárások bevezetésében.

Az Európai Uniós országok tapasztalatai, és az EU ajánlásainak megfelelően át kell térni a jelenlegi gyakorlatról, amely a katasztrófák bekövetkezése utáni reagálást helyezi a középpontba, arra a stratégiára, tehát arra kell áttérni, amely a megelőzést és a felkészülést állítja a középpontba.

Ki kell építeni az Európai Unió által megkövetelt jelentési, dokumentációs, kutatási és fejlesztési, továbbá a veszélykezelési igényeknek megfelelően a hazai kapacitásokat, az OKF, a nem kormányzati szervezetek, az oktatási és kutatási intézmények, valamint az üzleti élet együttműködése révén is.

A cél annak biztosítása, hogy a társadalom mozgósítható erőforrásai valóban hatékonyan kerüljenek felhasználásra. Kérem, higgyék el, egy demokratikus társadalomban a nyílt, az állampolgárok és a közösségek igényeire figyelő és aktívan reagáló kormányzat és a vele együttműködő civil szervezetek közös tevékenysége a legjobb biztosítéka annak, hogy a természeti és ipari katasztrófák megelőzésében és káros hatásuk enyhítésében sikereket érjünk el.

A kormánynak, és személyesen nekem is az a törekvésem, hogy ez így legyen. Közös tervezéssel, akciókkal sikeresek lehetünk a katasztrófák elhárításában. Ez igaz országos szinten, és igaz nemzetközi szinten egyaránt. Ezért Magyarország, mint tagjelölt, támogatja az Európai Unió bizottságának 2001 novemberében elfogadott állásfoglalását a közös európai katasztrófavédelmi mechanizmus kialakításáról, és készséggel vesz részt ebben a munkában. A részvételhez, az előrelépéshez jelentős támogatást nyújthat a mostani konferencia is, amelynek résztvevői számára további sikereket kívánok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy meghívtak engem erre a konferenciára. Köszönöm, hogy elmondhattam kormányunk álláspontját ebben a kérdésben. Szeretném belügyminiszterként is fölajánlani a jó együttműködést a civil szervezetekkel. Kérem önöktől, hogy legyenek megértéssel, és bocsássák meg nekem, hogy most, ha udvariatlanságnak is tűnik, hogy az előadást követően elmegyek, mégis erre kényszerülök. A minisztérium hivatalos átadás-átvétele most van folyamatban. Több olyan konkrét tennivaló van, ami az operatív munka elindítását jelenti. Ezért megköszönöm, hogy megértik ezt, és így fogok elbúcsúzni önöktől. Mégis fontosnak tartottam, hogy ezt az operatív munkát megszakítva eljöjjek erre a konferenciára, és elmondjam ezeket a gondolatokat. Köszönöm szépen, és további jó munkát kívánok önöknek.
Köszönöm. (Nagy taps.)